Tudjátok mi az ingyen teában a csalogató? Az, hogy ingyen van. Ez feljogosítja a vendéget arra, hogy egész nap, ha kell-ha nem, vedeljen és lóbálja felém a termoszt, mint egy kialudt fényű lámpást, hogy "Elnézést uram! Valami hiányzik!" (Egy pofon, az hiányzik, de akkora, hogy élete végéig rettegjen, miközben teát iszik, hogy megjelenek). Szóval kitaláltam, hogy csináljunk mi egy kis teasarkot a vendégtérbe, mert ez milyen egy állati szimpatikus dolog. Az is volt az első hétvégéig. Én nagy naívan azt hittem, hogy a vendég iszik egy pár pohárral a teából(direkt gyógytea, hogy ne vedeljék) és boldog lesz. A lónak a faszát. Addig iszik, amíg van a termoszban, utána meg, ha ráérek, ha nem, jön, hogy ő most azonnal kér még.
-Elnézést uram, el vagyok foglalva. 10 perc(van hátra az életedből).
10 perc múlva odajön az üres termosszal.
-Tea?
-Uram, elnézést, de el vagyok foglalva egy másik vendéggel. Amint kész hozom.
-Csak siessen, mert menni akarok szaunázni. (Menjél baszki, ki akadályoz meg???) Különben meg citromlé sincs.
-Uram, ez gyógytea. Abba nem szokás rakni.
-Nekem akkor is kell. (Majd én megmondom, mi kell neked)
És ez megy egész nap. Az ember a kisujját nyújtja és az egész szomszédság kell. Amikor ma kivittem egy friss adag teát, nem viccelek, a "tűzszekerek" ehhez képest kutya fasza. Három öreg kiugrott a medencéből és sprinteltek ki vedelni. Csut vizesen leültek a fotelokba és ott szürcsöltek. Megittak egy liter csalánteát. Hát váljék egészségükre. Tutira veszem, ha belevizelnék a termoszba és kiraknám, hogy "egzotikus tea", itt könyörögnének, hogy mondjam meg, hol lehet ilyet kapni. De sajnáljuk, ez egyedi összetételű. Van benne sonka, pacal, kenyér és víz. Meg só. Jönnek le a szobából, azt se tudják, mi merre van, de ÁÁÁÁÁÁ, ott az ingyen tea! Igyuk, mert elfogy! És akkor mi van? Itt van ez a mélybarom, szállodamániás hülye, akinek csak meg kell rázni a termoszt és már ugrik is, mint az idomított kiskutya. De ez nem ment a végsőkig. Berendszabályoztuk őket. Kiírtuk, hogy tea ettől eddig, aztán viszoltátásra! Öt vendég állította, hogy ők évek óta idejárnak és ilyen még nem volt, mert itt egész nap lehetett teát inni. És milyen igazuk van. Egész nap lehet teátt inni a bárban, pénzért, de eddig még teázó sem volt. Az egyik vendég nem adta fel:
-Na ne dumáljon, itt voltam tavaly januárban és akkor is lehetett.
-Uram, a teázó két hete lett kialakítva. Mellesleg a szálloda tavaly januárban zárva volt átalakítás miatt.
-Maga mióta dolgozik itt?
-Fél éve.
-Akkor mit okoskodik nekem, hogy zárva volt-e, vagy nyitva? Maga volt itt akkor, vagy én?
-Igaza van uram, elnézést.
-Nincs elnézve. Be fogom írni a könyvbe. (Remélem sikeres lesz az a könyv, amibe be fogja írni engem, mert a vendégkönyvben nyomát sem találtam. Vagy időközben rájött a dolgokra.)
Szóval mostmár van teasarkunk is. Reméelm nyáron csinálunk egy állatsimogatót is. Mondjuk azt össze lehetne kapcsolni a vendéglátással. Ki lehet menni a simogatóba, kiválasztani a nyuszit. Nem baj, ha a gyerek simogatja, meg kell kérni, hogy köszönjön el a nyuszitól, mert most a nyuszi elutazik.
Szóval vigyázni kell, mert ha valami nincs, az nem biztos, hogy hiányzik. De amint megszokják, hogy van és egyszer csak, akár rövid ideig, de nincs, az már elégedetlenkedésre adhat okot. Azt tudom, hogy én otthon egy ideig nem csinálok teát. Azt meghagyom másnak.
Szálű! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése