,,Nincs mit tenni. Kinyírjuk Dezsőt." Idézzük fel minden disznóvágás reggelén Bacsó Péter filmjének örökemlékű sorát. Legutóbb dezső szörnyű halált halt, mert a böllér az előző nap is disznót vágott, csak utána hajnalig ittak ér reggel úgy jött hozzánk. Én, egyfajta próbatételként, elvittem akkor újított barátnőmet. Fehér ruhában jött, mert az "megy a hóhoz". Tudtam, hogy baj lesz. Rajtam egy ezer éves mackóalsó, aminek a sárfolt biztosította rejtőszínt, hogy a malac jobban elfogadjon. Egy disznó állt az ólban, mi meg hangos ,,Coccíííííí!!!!! Coccíííííí!" hívószolval csalogattuk az állatot. Én páromnak odaadtam a vájlingot és szóltam neki, hogy amikor kiáltok, tartsa oda, ahova mondom. ,,És mi lesz?" - Semmi! Tartsd oda. Általában odatartjuk a kést a coca nyakához, aztán megkérdezzük, hogy jól aludt-e? Általában rábólint. Ilyenkor felvesszük a forró vért és mehet a láng. Ma nem így történt. A fent említett böllér annyira be volt nyomva, hogy amikor kötéllel húzta ki a disznót, úgy megrántotta, hogy eltört a disznó lába. Gyorsan kellett cselekedni. A harmadik szúrásra lett meg az ér,de addigra párom hangosabban sírt, mint a disznó. Végül kiáltottam, most tedd ide a vájlingot.
-Hova?
-Szerinted hova? A seggéhez, mer' szart akarunk enni! (Jó, eléggé feszült voltam)
-Most mit idegeskedsz, nekem ez az első. (a disznónak is)
-A kés alá!!!!!
Telibe spriccelte a vér a fehér kabátját. Eldobta a vájlingot és sírva elrohant. Alig tudtunk egy fél litert felvenni. A szomszéd utcában is vágtak ismerősék, tőlük kunyeráltunk. (Igen, én vezettem át, mert bennem alig volt). Amikor mentünk a malaccal, párom ült lebiggyesztett szájjal a tornácon és közölte, hogy:
-Egy agresszív gyilkos vagy! Nem hittem, hogy ilyen is tudsz lenni.
-Most mit mondjak. Éhes vagyok. Meg különben is. Mit tegyünk?
-El kell kábítani szegény párát.
-Jó, akkor add a Cosmopolitant. Megmutatjuk neki, hátha megdöglik tőle.
-Mekkora paraszt vagy.
-Hát, a földet is meg kell művelni valakinek.
Na szó szót követ, csak megbeszéltük a dolgokat, bocsánatot kértem mindenért (az eddigi sérelmekért is) és végül bejött segíteni a többieknek. Mi meg a srácokkal megittunk egy pálinkát, aztán még hatot, azt meg szétcsapattuk borral. Így a disznóvágás már inkább extrém sport. Felhúztuk a rendfát, felakasztottuk az állatot és beengedtük a vendéget. Jóapám ismerőse, Janibá, aki foglalkozása szerint színesfémkereskedő. Vagy inkább színes fémkereskedő. Akkora Mercedes terepjáróval jött, az utcán alig fért el vele. Odajött hozzám. Mekkora lettél, apád fia, itt a kulcs, próbáld ki. Járjá föl a rámpára. (mivel, hova?). Beültem és örömmel láttam, hogy ebben az autóban két kormány van, a szélvédő meg olyan széles, hogy nem fél bele a látószögbe. Vagy csak a pálinka dolgozott. Tettem a ház előtt egy kört 5-tel és kiszálltam. Amikor indultam vissza, megjelent sógorom és a haverom, Körte Úr!
-Mi is!!!!!
-Nemkéne!!!!
-Dedeeee!
Elvették a kulcsot, bepattantunk és gyite. 180-nal a faluba vezető úton. Én ordítottam, ők meg méginkább. Mondom vissza, mer az öreg megöl. Előtte megnézzük, mitbir terepen. Belementünk a sárba és fullgázon pörögtünk a sáros hóban. Na visszamentünk. A kulcsot visszadobták és mentek a töpörtyű mellé. A fekete kocsi barna volt és csöpögött. Pont jött kifele Janibá. Nem tudtam elfutni, mondom:
-Janibá, kicsit sáros lett.
-Nembajjgyerek, maj' lemosszuk. Figyelj, ebben a Voksán Virág ült hátul. (Mi, nem ülhetett előre? Akkor ezért volt bent virágillat ehe ehe) Nézd meg, mekkora ez az autó. Nézd meg nem kell ide hotel. Lehajtod a támlát, beraksz egy plédet, aztá' basztok. Ennyi.
(Ja, ez elég lényegretörő volt)
Na Janibá elment, én visszasunnyogtam. Hát kis bolticsirkén szocializálódott babám egész jól beilleszkedett a rengetegbe és nyakig volt a kolbásztöltelékben.
-Látod, Mackó, kolbászt csinálok!!!
-Látom, látom, jól áll a kolbászszín. (namost nálunk ez is egy külön szín. Mondjuk amikor Körte barátomhoz mentem egy zacskó ropival, mondta, hogy hoz mártogatóst és hozott egy bödön zsírt. A szomorú az volt, hogy mi ezt ujjongva fogadtuk. Nekünk a disznózsír olyan, mint máshol a nutella és a töpörtyűt esszük úgy, mint a chipset)
-Ugye? Gazdálkodnunk kellene. (na basszus, azért a kolbász meg a hajnali ganajozás közt van némi átmenet)
-Hát, ki tudja, mit hoz a jövő....
Végül a jövő azt hozta, hogy a következő disznóvágás már nélküle zajlott, de hasonló hangulatban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése