Csak a csattanó miatt.

Egyszer meséltek nekem egy történetet, miszerint egy srác úgy kérte meg a barátnője kezés, hogy elvitte mekdonáldszba és a hamburger alá rejtette el. Mitagadás, én nem ilyennek képzeltem el. Akkor már inkább a kólába. Stílusosabb abból kiszedni. :) Na lényeg a lényeg, egyik humorosabb pillanatomban gondoltam elmesélem ezt a kis történetet egy kolléganőmnek. Nekem a könnyeim potyogtak, miközben meséltem, mert elképzeltem annak a szerencsétlen lánynak az arcát, de kolléganőm rezzenéstelen arccal végighallgatta, majd így szólt (látszott, hogy nem érti a lényeget): Miért, nekem a Laci annó a KISZbüfében kérte meg a kezem. Az is nagyon szép volt ám. Szép dolog a lánykérés. Na, bebuktam. Rá egy hétre ezt a két sztorit egyben mesélem egy havernak, mekdonáldsz, kiszbüfé satöbbi. Mire Ő fapofával: Végülis hasonlít a két lánykérés. Ha jobban belegondolsz, a mekdonáldsz a kapitalizmus KISZbüféje. :)

A rossebeket, hol a kés? - jövőre nem lesz malac

,,Nincs mit tenni. Kinyírjuk Dezsőt." Idézzük fel minden disznóvágás reggelén Bacsó Péter filmjének örökemlékű sorát. Legutóbb dezső szörnyű halált halt, mert a böllér az előző nap is disznót vágott, csak utána hajnalig ittak ér reggel úgy jött hozzánk. Én, egyfajta próbatételként, elvittem akkor újított barátnőmet. Fehér ruhában jött, mert az "megy a hóhoz". Tudtam, hogy baj lesz. Rajtam egy ezer éves mackóalsó, aminek a sárfolt biztosította rejtőszínt, hogy a malac jobban elfogadjon. Egy disznó állt az ólban, mi meg hangos ,,Coccíííííí!!!!! Coccíííííí!" hívószolval csalogattuk az állatot. Én páromnak odaadtam a vájlingot és szóltam neki, hogy amikor kiáltok, tartsa oda, ahova mondom. ,,És mi lesz?" - Semmi! Tartsd oda. Általában odatartjuk a kést a coca nyakához, aztán megkérdezzük, hogy jól aludt-e? Általában rábólint. Ilyenkor felvesszük a forró vért és mehet a láng. Ma nem így történt. A fent említett böllér annyira be volt nyomva, hogy amikor kötéllel húzta ki a disznót, úgy megrántotta, hogy eltört a disznó lába. Gyorsan kellett cselekedni. A harmadik szúrásra lett meg az ér,de addigra párom hangosabban sírt, mint a disznó. Végül kiáltottam, most tedd ide a vájlingot.
-Hova?
-Szerinted hova? A seggéhez, mer' szart akarunk enni! (Jó, eléggé feszült voltam)
-Most mit idegeskedsz, nekem ez az első. (a disznónak is)
-A kés alá!!!!!

Telibe spriccelte a vér a fehér kabátját. Eldobta a vájlingot és sírva elrohant. Alig tudtunk egy fél litert felvenni. A szomszéd utcában is vágtak ismerősék, tőlük kunyeráltunk. (Igen, én vezettem át, mert bennem alig volt). Amikor mentünk a malaccal, párom ült lebiggyesztett szájjal a tornácon és közölte, hogy:
-Egy agresszív gyilkos vagy! Nem hittem, hogy ilyen is tudsz lenni.
-Most mit mondjak. Éhes vagyok. Meg különben is. Mit tegyünk?
-El kell kábítani szegény párát.
-Jó, akkor add a Cosmopolitant. Megmutatjuk neki, hátha megdöglik tőle.
-Mekkora paraszt vagy.
-Hát, a földet is meg kell művelni valakinek.

Na szó szót követ, csak megbeszéltük a dolgokat, bocsánatot kértem mindenért (az eddigi sérelmekért is) és végül bejött segíteni a többieknek. Mi meg a srácokkal megittunk egy pálinkát, aztán még hatot, azt meg szétcsapattuk borral. Így a disznóvágás már inkább extrém sport. Felhúztuk a rendfát, felakasztottuk az állatot és beengedtük a vendéget. Jóapám ismerőse, Janibá, aki foglalkozása szerint színesfémkereskedő. Vagy inkább színes fémkereskedő. Akkora Mercedes terepjáróval jött, az utcán alig fért el vele. Odajött hozzám. Mekkora lettél, apád fia, itt a kulcs, próbáld ki. Járjá föl a rámpára. (mivel, hova?). Beültem és örömmel láttam, hogy ebben az autóban két kormány van, a szélvédő meg olyan széles, hogy nem fél bele a látószögbe. Vagy csak a pálinka dolgozott. Tettem a ház előtt egy kört 5-tel és kiszálltam. Amikor indultam vissza, megjelent sógorom és a haverom, Körte Úr!
-Mi is!!!!!
-Nemkéne!!!!
-Dedeeee!
Elvették a kulcsot, bepattantunk és gyite. 180-nal a faluba vezető úton. Én ordítottam, ők meg méginkább. Mondom vissza, mer az öreg megöl. Előtte megnézzük, mitbir terepen. Belementünk a sárba és fullgázon pörögtünk a sáros hóban. Na visszamentünk. A kulcsot visszadobták és mentek a töpörtyű mellé. A fekete kocsi barna volt és csöpögött. Pont jött kifele Janibá. Nem tudtam elfutni, mondom:
-Janibá, kicsit sáros lett.
-Nembajjgyerek, maj' lemosszuk. Figyelj, ebben a Voksán Virág ült hátul. (Mi, nem ülhetett előre? Akkor ezért volt bent virágillat ehe ehe) Nézd meg, mekkora ez az autó. Nézd meg nem kell ide hotel. Lehajtod a támlát, beraksz egy plédet, aztá' basztok. Ennyi.
(Ja, ez elég lényegretörő volt)
Na Janibá elment, én visszasunnyogtam. Hát kis bolticsirkén szocializálódott babám egész jól beilleszkedett a rengetegbe és nyakig volt a kolbásztöltelékben.
-Látod, Mackó, kolbászt csinálok!!!
-Látom, látom, jól áll a kolbászszín. (namost nálunk ez is egy külön szín. Mondjuk amikor Körte barátomhoz mentem egy zacskó ropival, mondta, hogy hoz mártogatóst és hozott egy bödön zsírt. A szomorú az volt, hogy mi ezt ujjongva fogadtuk. Nekünk a disznózsír olyan, mint máshol a nutella és a töpörtyűt esszük úgy, mint a chipset)
-Ugye? Gazdálkodnunk kellene. (na basszus, azért a kolbász meg a hajnali ganajozás közt van némi átmenet)
-Hát, ki tudja, mit hoz a jövő....

Végül a jövő azt hozta, hogy a következő disznóvágás már nélküle zajlott, de hasonló hangulatban. :)

Masszőrsztorik2-Ki kezd ki kivel?

Gyakran hallom, hogy a masszőrnek milyen arany élete van, mert több lukat tömnek be, mint a fogorvosok. Hát igen. Engem mondjuk még egy huszonéves bombázó sem próbált meg leteperni masszázs előttutánközben, de nem adom fel. Viszon voltam már kitéve szexuális zaklatásnak. Behívtam az alanyt, egy közel 70 éves dájcse ajkú férfiembert. Megkértem, hogy vetkőzzön le, én addig megtekintem a kezelőlapot és kezdem a gyúrást. Na, lehajolok, aláírom, megfordulok..... És paff. Ott áll a mester egyszál tökben, álló pöccsel és vigyorog rám, mint a kisgyerek szalonnasütéskor, csak jelen esetben én lettem volna a szalonna. Na mondom ez kemény meccs lesz, főleg ha még kályhacsövet is hozott magával, de azt legyenmárkedves kint letenni basszameg. Ott áll és vigyorog tovább, látva megdöbbent arcom. Próbáltam tartani a formát, de látta, hogy elbizonytalanodom és ez fokozta harci kedvét. Finoman megkértem, hogy UGYAN, FEKÜDJÖN MÁR FÖL AZ ÁGYRA. És mit mond???? Miért? Miért, baszd meg? Miért? Mert nem segbedugásra jöttél, hanem masszázsra, úgyhogy légy olyan jó, feküdj már föl és húzd vissza a végedet. Persze a német nyelv annyira csodálatos, hogy mindezt egy szóval ki tudtam fejezni: Bitte! És láss csodát, lefeküdt. Persze itt nem megy olyan könnyen, mint a tengeralattjárón, hogy csak megnyomom a gombot és visszamegy a periszkóp. Ott ficorgott nekem percekig, amire lecsihadt. Amikor végeztünk meg akart ölelni, de kibújtam az állat mancsai alól és elmenekültem. Nem hiányzott sok egy élőhúsos kolonterápiához. Nem volt szép emlék :)

Teasarok - Kérjük vigyázzon! Forró!

Tudjátok mi az ingyen teában a csalogató? Az, hogy ingyen van. Ez feljogosítja a vendéget arra, hogy egész nap, ha kell-ha nem, vedeljen és lóbálja felém a termoszt, mint egy kialudt fényű lámpást, hogy "Elnézést uram! Valami hiányzik!" (Egy pofon, az hiányzik, de akkora, hogy élete végéig rettegjen, miközben teát iszik, hogy megjelenek). Szóval kitaláltam, hogy csináljunk mi egy kis teasarkot a vendégtérbe, mert ez milyen egy állati szimpatikus dolog. Az is volt az első hétvégéig. Én nagy naívan azt hittem, hogy a vendég iszik egy pár pohárral a teából(direkt gyógytea, hogy ne vedeljék) és boldog lesz. A lónak a faszát. Addig iszik, amíg van a termoszban, utána meg, ha ráérek, ha nem, jön, hogy ő most azonnal kér még.
-Elnézést uram, el vagyok foglalva. 10 perc(van hátra az életedből).
10 perc múlva odajön az üres termosszal.
-Tea?
-Uram, elnézést, de el vagyok foglalva egy másik vendéggel. Amint kész hozom.
-Csak siessen, mert menni akarok szaunázni. (Menjél baszki, ki akadályoz meg???) Különben meg citromlé sincs.
-Uram, ez gyógytea. Abba nem szokás rakni.
-Nekem akkor is kell. (Majd én megmondom, mi kell neked)

És ez megy egész nap. Az ember a kisujját nyújtja és az egész szomszédság kell. Amikor ma kivittem egy friss adag teát, nem viccelek, a "tűzszekerek" ehhez képest kutya fasza. Három öreg kiugrott a medencéből és sprinteltek ki vedelni. Csut vizesen leültek a fotelokba és ott szürcsöltek. Megittak egy liter csalánteát. Hát váljék egészségükre. Tutira veszem, ha belevizelnék a termoszba és kiraknám, hogy "egzotikus tea", itt könyörögnének, hogy mondjam meg, hol lehet ilyet kapni. De sajnáljuk, ez egyedi összetételű. Van benne sonka, pacal, kenyér és víz. Meg só. Jönnek le a szobából, azt se tudják, mi merre van, de ÁÁÁÁÁÁ, ott az ingyen tea! Igyuk, mert elfogy! És akkor mi van? Itt van ez a mélybarom, szállodamániás hülye, akinek csak meg kell rázni a termoszt és már ugrik is, mint az idomított kiskutya. De ez nem ment a végsőkig. Berendszabályoztuk őket. Kiírtuk, hogy tea ettől eddig, aztán viszoltátásra! Öt vendég állította, hogy ők évek óta idejárnak és ilyen még nem volt, mert itt egész nap lehetett teát inni. És milyen igazuk van. Egész nap lehet teátt inni a bárban, pénzért, de eddig még teázó sem volt. Az egyik vendég nem adta fel:
-Na ne dumáljon, itt voltam tavaly januárban és akkor is lehetett.
-Uram, a teázó két hete lett kialakítva. Mellesleg a szálloda tavaly januárban zárva volt átalakítás miatt.
-Maga mióta dolgozik itt?
-Fél éve.
-Akkor mit okoskodik nekem, hogy zárva volt-e, vagy nyitva? Maga volt itt akkor, vagy én?
-Igaza van uram, elnézést.
-Nincs elnézve. Be fogom írni a könyvbe. (Remélem sikeres lesz az a könyv, amibe be fogja írni engem, mert a vendégkönyvben nyomát sem találtam. Vagy időközben rájött a dolgokra.)

Szóval mostmár van teasarkunk is. Reméelm nyáron csinálunk egy állatsimogatót is. Mondjuk azt össze lehetne kapcsolni a vendéglátással. Ki lehet menni a simogatóba, kiválasztani a nyuszit. Nem baj, ha a gyerek simogatja, meg kell kérni, hogy köszönjön el a nyuszitól, mert most a nyuszi elutazik.

Szóval vigyázni kell, mert ha valami nincs, az nem biztos, hogy hiányzik. De amint megszokják, hogy van és egyszer csak, akár rövid ideig, de nincs, az már elégedetlenkedésre adhat okot. Azt tudom, hogy én otthon egy ideig nem csinálok teát. Azt meghagyom másnak.

Szálű! :)

Társkeresős sportrandi :)

És igen, regisztráltam egy társkeresőbe. Emberek, imádom. Ennél jobb dolog a világon nincs. Az emberek kitöltik az adatlapjukat nem annak megfelelően, amilyenek, hanem úgy, amilyenek SZERETNÉNEK lenni! Így futottam bele a következő hölgybe: ,,Kissé molett vagyok." Na megnézem a képeit ennek a "kissé molettnek". Hallod, át kellett tennem nagyobb képernyőre a gépet, mert nem fér ki és nem a sok megapixel miatt. A hölgy finoman szólva is olyan volt, mint egy túlexponált bölény. Ezzel még nem is lenne semmi baj, csak ne írja oda angyalszivem, hogy kissé molett. Én is odaírom, hogy testes, mert 110 kiló vagyok, de nem az az ocsmánykövér, hanem az a megtermettebb fajta. Nem is írom oda, hogy sportos, mert nem lenne jó vége. Egyszer randiztam egy lánnyal. Kitaláltuk, legyen fallabdázós randi. Nekem mi volt addig a fallabda? Egy haverral ütögettünk fél órát, utána pihenősör, utána újból fél óra. Hát a terem felé menet a kislány már be volt sózva. Rosszat sejtvén megkérdeztem, mire ez a nagy izgalom.

-Ó, még sosem fallabdáztam. (Nyert ügyem van. Én leszek ennek a lánynak a császár)

-Igaz, 5 éve teniszezem, de az nem ugyanaz. (Hát nem, mert a teniszt szabadban is szokták játszani. Végem van!!!!)

Na elkezdődött a meccs. A 2. ütés után a kislány rá is érzett, de én egy férfitestbe bújt gúnár vagyok, aki akkor ik kitart, ha már elszakadt a kötél, ezért beleadtam mindent. Amikor fél óra eltelt én már levegőt alig kaptam, rajt meg még homlokgyöngy sem látszott. Amikor kimentem inni egy pohár vizet, utánamfodult. Azt hittem, engem néz. Kicsit ki is húztam magam. Amikor visszaértem, mondta, hogy figyelte, hogy zsebreraktam a labdát, pedig addig gyakorolni akart. (K.O.). Lassan letelt az egy óra. Kicsit darabosabb volt a mozgásom és gyakorlatilag a tüdőmön kívül nem éreztem, hogy lenne egyéb testrészem is. Elterlt az egy óra. Úgy vártam a lámpaoltást, mint a zsidók a messiást, de csak nem. Egy óra öt perc... 10... 15... 25... 30.... katt. Hamar öltözés és kicsekkolásnál szóltam, hogy csak egy órára béreltük a pályát.

-Ó, az utánatok jövő lemondta, úgyhogy adtam ajándék fél órát. (Rohadná' meg)

Ajándéknak ennyire még nem örültem. A lányon üdvözült mosoly, én meg olyan voltam egyszemélyben, mint a "tájkép csata után" című festmény. A nyakambaugrott, megpuszilt és mondta, hogy jövő héten menjünk el teniszezni, mert valójában az az ő sportja. Azóta sok jövő hét telt el, de a tenisz elmaradt. Nem is bánom. Igaz, azóta gyakran találkozunk a lánnyal. Barátok lettünk. Pedig akkor is megfogadtam, hogy nincs haverfelvétel. De egy hely még volt a padláson :)

Na, de a társkeresőktől kanyarodtunk ide. Ki lehet tölteni olyan rublikát, hogy ,,autó vagy lakás van-e?" A nők szempontjából jogosabbnak érezném az "autó vagy lakáshitel van-e?". Kicsit jobban lefedné a valóságot. Van egy olyan hibám, hogy először a nevet nézem. És tőlem nézhet ki úgy egy nő, mint Pamela Anderson fénykorában, ha a felhasználói neve pl.: Krisssstykehhhh". És nem hiszitek el, mennyi ilyen van. A 22 és 30 közti korosztály, akik az én"célközönségem", alig mutat fel értékelhető példányt. Csupa sekélyes bankkártyavadász, leszbikus, aki pedig szép, okos és normális, az vagy robert patiszont, vagy bredpittet keresi. Nem általánosítok, mert ez viszont azt mutatja, hogy én sem ott horgászom, ahol az én halaim vannak, de ezen a társkeresőn látottak elkeserítettek. De nem adom fel. :)

Egy emlékezetes randi

Nemcsak egy volt, de általában az összes randim ugyanúgy végződik egy ideje: ,,Én csak a barátod akarok lenni!"

Lehetséges válaszok:

-Bocs, nincs haverfelvétel. Tele a padlás!

-Szereted a Forma-1-et? Nem! Szereted a sört? Nem! Ennyi!

-Akkor szexelj egyedül!

A múlt heti elég gyászosra sikeredett. Mindent megtudtam az előző pasijairól, hogy melyik mikor, hogy szerette, hogy hogyan csalták meg, stb stb. Megpróbáltam olyan téma felé kanyarodni, amiben kompetens vagyok.

-Ismered Müller Pétert?

-Két filmjét láttam, de nem nagy szám. Miért?

-Hagyjuk. (Azóta sem tudom, milyen Péterre gondolt.)

Telt, múlt az idő, sétáltunk, ő beszélt, beszélt, beszélt.... Mindenről, ami nem érdekelt és én is beszéltem mindenről, ami nem érdekelte. Aztán a randi végén (bár ez a fogalom, hogy a randi vége, általában meghatározhatatlan, itt nem volt kétséges) közölte, hogy

-Mondanom kell valamit.

-Mondj.

-Tudod, rájöttem, hogy miért nem működtek eddig a párkapcsolataim.

-Ííííííígen...

-Tudod, én a lányokat szeretem.

-Na... Legalább van bennünk valami közös. :)

Azóta se hallottam felőle.

Masszőrsztorik-ami az ajtó mögött történik

Igen, vannak olyan dolgok, amikről nyíltan nem beszélünk, de anoním igen. :) Ilyenek azok a dolgok, amik akkor történnek, amikor becsukódik a masszázskabin ajtaja. Elfajzott vendégek, ideges dolgozók, szándékos provokációk és kielégülései vágy. Néhány megtörtént eset.

Egy kb. 80 éves néni jött be a kabinba. Tudni kell róla, hogy 110 kiló vagyok és nem épp alacsony. Végigmér, elmosolyodik és ennyit mond:

-Fiatalember! Törjön össze!

(Hű, ez hirtelen jött. Még a nevét sem tudom. Inkább igyunk meg előtte valami édeset :-) !)

-Ez alatt mit tetszik érteni?

-Azt magára bízom.

Végül is beérte egy masszázzsal.

Kb. 120 kilós német hölgy. Vagy inkább valamilyen ismeretlen faj nősténye. Olyan szőrös volt, amilyet eddig gyáriban nem láttam. Hasrafeküdt, ahogy illik. Elkezdtem masszírozni, ,,lelkemben kis rőzsedalokkal". Remek napom volt. tudtam, hogy ezt semmivel nem lehet elrontani. D el lehet! A 20percesből úgy a fele ment le, amikor éreztem, hogy mocorog. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentősséget, amikorisnem valami hangot hallottam, ami egyre erősödött. Hát fingott. De nem úgy, ahogy a nők szoktak, hogy pukk, aztán csend. Neeem! Ez úgy fingott, ahogy a vonat fütyül. Kitartotta szépen és mintegy lezárásképp a végét, (pont az i-n) megnyomta, hogy egy lélegzetvételnyi se maradjon bent, nehogy az valami zavart okozzon a kis testében!!! Erre a masszőrsuliban nem tanítanak protokollt. Erre nincs leírt viselkedésforma. Mondja, hogy "gezundhejt", vagy mi? Improvizáltam, mert kezdtem magam úgy érezni, mint azok a szerencsétlenek annó a zuhanykabinban. Egy pillanat szünetet kértem. Kinyitottam a kabin ajtaját, vettem két mély levegőt és az ajtót résnyire nyitva hagyva, visszamentem. Az ezt követő 10 perc 2 órának tűnt. A masszázs végén kitártam sarkig az ajtót. A vendég a kezembe nyújtott 50Ft-ot (ezzel tudom, legközelebb mit fogok eltömni), és szemlesütve távozott. Én meg szellőzettem egész nap.

Papagájsarok-Kérem ne nyúljon be! Az állat harap!

Tudjátok, milyen az, amikor egy állatnak több riszpektje van, mint egy embernek? Én igen. Egy évig dolgoztam egy hotelben egy papagáj mellett. Amellett, hogy az egyik legjobb kolléga volt, a tököm tele volt az egésznapos rikácsolással, szarással, zabálással és azzal, hogy a második nap rájöttem, hogy innéttől én hobbi ornitológussá avanzsáltam, mert a vendégek mindent tudni akartak erről a sasméretű dögről. Felkészülni! Valós dialógusok jönnek:

-Milyen fajta?

-Ara.

-Hullámos?

-Nem, Ara!

-Az is egy faj?

(Nem, ez azt jelenti, hogy ez a papagáj menyasszony)

-Hány éves?

-7

-Ilyen öreg? Meddig élnek?

-100 évig.

-Ilyen fiatal?

-Miért nem engedik ki néha röpülni?

-Mert nem tudnánk elkapni.

-Dehát visszajönne, nem? Tudja, hogy itt kap enni.

(Próbáljuk ki. Elmegyek a csillagba és találomra kieresztek egy rabot. Meglátjuk, mi lesz.)

(A papagáj épp egy barackmagot evett, előtte anyja és lánya [látszatra nem egyetemi tanárok, de ki tudja])

-Nézd, hogy eszi a barackmagot. Milyen erősek lehetnek a fogai!

(A milyei?)

(Megfordul)-Ugye?

(Persze, látná, hogy habzik, amikor mossuk.)

-Ez egy madár. Ennek csőre van.

-Jó, jó, de hátul biztos vannak. Különben hogy rágná el a barackmagot?

(Hátul. Hol hátul? Ha jobban összeszedem magam, keresztüllátok ezen a dögön, de fogat még nem észleltem.)

-Hát, nem vagyok benne biztos, de majd utánanézek a neten.

-Köszönjük. Holnap még itt leszünk.

(De én nem!)

-De jó neki. Csak egész nap ül, eszik és alszik. Cserélnék vele.

(Hozom a kulcsot)

-...ez csak egy madár. Ennek nincs agya. (Ellentétben önnel...)

-Nem harap?

-De! (Azért elkezdi bedugni az ujját)

-Látja? Nem harap! (Azt láttam, hogy harapni készül!)

-Kérem ne nyúljon be! Az állat harap!

-Deho.... (akkorát csípett az ujjába, hogy elkezdett ömleni a vér)

-Uram, szóltam.

-De miért nem szólt rám keményebben?

(Ja, hogy akkor ez most az én hibám?)

-Milyen vicces lenne, ha maga lenne a ketrecben, a papagáj meg a pultban.

(Milyen vicces lenne, ha ön most eltűnne és soha nem kerülne elő!)

Namost a vendégek jó része azt képzeli, hogy amikor a papagáj visszacsipog neki, akkor Ő kapcsolatot tudott teremteni egy alsóbbrendű élőlénnyel. Szerintem a papagáj ugyanezt gondolja. Egyébként eszméletlenül szellemesen véletlenül sikerült Pityunak elnevezni. Nem tudom, kinek jött az ötlet, de rettentő szellemes. Jöjjön néhány kiütköző nyelvi probléma a magyar szavak és nevek külföldiek általi kiejtéséből:

Német:

-Hálló májn frojnd! Hálló! Dúbiszt Pupu, géh? Sőne pápágej! Hálló!

(Azt észrevettétek, hogy a németek folyton telefonálnak és reggel is estét köszönnek?) Jópofa nép :)

-Mojmoj Tutu! Moj moj! Dú biszt májn frojnd, géh? Mojmoj!

-Közvéleménykutatást csináltam a kollégák körében, mi az a mojmoj. Íme a válaszok:

-Hülye vagy? Ez nem német. Ez finn. Azt jelenti szia szia! (Na, akkó rokon. Nem is tudom, fingjak, vagy ugorjak örömömben.)

-Mojmoj? Lehet, hogy lusta kimondani, hogy morgen. És raccsol. És ezért azt mondja moj. De hogy ne hangozzék hülyén, duplázza. (Igazad van, így nem hangzik hülyén)

Végül megkérdeztem a vendéget (aki bajor volt). Azt mondta ez semmi. Szójáték. Gyerekkorában hallotta. Nesze neked Vejnemöjnen.

Angol:

Háj máj dír frend, Picsu! (Ez a madár mindenkinek a haverja)

Volt egy francia nő. Neki meggyőződése volt, hogy a papagáj beszél hozzá. (Nekünk meg meggyőződésünk volt, hogy ő beszél a papagájhoz, de az kurvára leszarja). Az ilyet kéne ketrecbe zárni. Amikor először "szólt" a madárnak, hívni akartam az orvost. A nő teljes haspréssel elkezdett olyan hangot hallatni, mint Fütyi haverom (a diákjainak Tanár Úr!), amikor megitta a friss vegyest és azt átforgatva emésztőrendszerén, visszanyomta a szabadba. Róla később. A nő franciául köszöntötte a madarat, a folyosó túloldaláról. Már buktam le röhögni, amikor meghallottam a telitüdős hangorkánt: ,,Szálű! Szálü Pupúúúú! Szálűűűűű!!" Amire ideért, már hangszínt váltott és elkezdte papagájul nyomni. Be akartam kapcsolni a google translate-et, hogy kiderüljön, miről diskurálnak, de egyoldalú kommunikáció volt. Ennyi erővel egy széknek is ugyanilyen sikerrel károghatott volna.

Amúgy szokott dumálni az a "föstött veréb", ahogy az egyik tanult kolléga hívja. Nem sokat. Papagáj, Kati, szia, hello, pápá. Ez a teljes repertoár. Ezt variálja néha. Többet nem szabad várni tőle. Korlátozottak az agyi képességei. De nem annyira, mint egy két vendégé. :)

Mi is az a wellness arc

Életemben először böjtölés közben vágtam wellness arcot, csak akkor még a fogalmat nem ismertem és nem alkottam meg. Ahogy sógorom fogalmazott, amióta ismer (9-10 éve volt akkor), kb 300 kilót fogytam és 5 évet diétáztam át összesen. Képzelhetitek. Úgy gondoltam, hogy kipróbálom a wellness egy új, felmenőben lévő ágát, a böjtkúrát. Csak azt senki nem mondta, hogy ezt nem munka közben ajánlott. Szépen megvettem a könyvet, elolvastam és szakmai segítséggel felépítettük a böjtömet. Csak azt nem mondta senki, hogy MARADJ OTTHON TE ÁLLAT, MERT MEGDÖGLESZ!!! Ez valahogy kimaradt. A böjtnek a nemevésen kívül két fontos beépített eleme van. Az egyik a keserűsó, amit üres gyomorra, egyhajtásra kell meginni, utána pedig fél napig a toálett (helyesen véce) kartávolságnál messzebb való el nem hagyása javasolt. A következő nap pedig a marketing mesterek által oly bölcsen megfogalmazott Hydro-kolon terápia, melyet egy ennél még tanultabb vendég nemes egyszerűséggel csak "valagmosás"-nak titulált. Az első "kolon" mindíg vízválasztó egy férfiember életében. Maga a kezelés úgy zajlik, hogy egy (jó esetben csinos,fiatal) hölgy bevisz egy szobába, ahol le kell tolni a nadrágot. Mindet. Utána fel kell feküdni egy ágyra, ő pedig előkap egy termetes csövet, amire a magyar nyelv kizárólag a "lóbaszó" kifejezést ismeri. Ezt bevazelinozza, megsímogat és kér, hogy nyomjak. Nyomjak? Most akkor be kell menni valaminek, vagy ki kell jönni onnan? Nem vitatkoztam. Nyomtam. Lazíts, nem lesz gond. (könnyen dumál). 3---2---1---és megszületett a .... az elhatározás, hogy soha nem leszek buzi!!!!! Nekem elég egy kis anyagcsere termék is, nehogy még eltorlaszoljam a kijáratot. Ezt nem. És ez az a pont, amikor a férfi dönt. Én a hetero élet mellett döntöttem. Na az én kedves kis kezelőnőm ezután kért, hogy óvatosan feküdjek hanyatt és vigyázzak, hogy ki ne csússzon. Vigyázzon ő. Különben sem én szívnám meg, ha eltalálnám egy jól irányzottal :) Innéttől már sima volt az ügy. Lement a 45 perc, kihúzta a csövet és attól eltekintve, hogy két napig úgy közlekedtem, mint egy pingvin nem volt semmi gond. De ezt megelőzően a keserű só... Én felkészítettem mindenki a munkahelyen, hogy ma többet leszek a wc-n, mint az irodában és hogy valami újságot készíthetnének be, vagy számítógépet, csak hogy lekössem magam... Na be is indult a vekker, én pedig mint az inga, ide oda rohangáltam a wc és az iroda közt. Azóta ismerem az indokolt szabadnap fogalmát, de akkor még túl lelkes voltam. Egyszer csak az egyik ilyen Zrínyi-manőver alkalmával elém toppant egy vendég. Én abban a percben kivágtam egy huszáros vigyázzt, de olyat, hogy a farpofáim közé egy gombostűt nem lehetett volna befejezni. A vendég. látva a névtáblám megörült, hogy druszák vagyunk és ennek örömére elkezdte nekem sorolni a hotel hiányosságait. A pultos kislány tudta, mi a helyzet velem és őszintén szólva kollégát így röhögni még nem láttam. A vendég kb. 15 perce mondta a magáét, amikor feltűnt neki, hogy izzadok.

-Ennyire melege van?

-(ennyire, mer' ég a talaj a lábam alatt, te állat, te!!!) Nem, csak bent ment a klíma...

-Na jöjjön ki, ott is van mit mutatnom.

És ebben a pillanatban sikerült egy olyan mosolyt erőltetnem az arcomra, amit joggal nevezhetek a "Wellness arc" kifejezés születési pillanatának. Az a perc, amikor meg kell szenvedni azért, hogy jó legyen és ehhez jóképet vágunk. Ez a wellness arc. Aztán hogy melyik az a "wellnessarc" vendégtípus, arról később. Lényeg a lényeg, , megkértem a vendéget, hogy menjen előre és sűrű elnézések közepette távoztam. Elindultam a wc felé. Feltépem az ajtót, hát ott ül a német. Ájn moment bitte! NINCS MOMENT!!!!!! JECT ODER Ní!!!!!! Berontottam a női wc-be, gatya le, ráültem és hajrá. Eltelik 5 másodperc és kivágódik a wc ajtaja.(Basszamegnemzártambemindegyleszamilesz) Ott áll egy nő, rámvágja az ajtót és ordít: ,,Ez női!" Nem én válaszoltam, hanem az a vulkán, ami kitört, de olyan recsegéssel, hogy majd megsüketültem. A vendég szerintem rájött, hogy indokolt volt. A böjt ezek után még 6 napig tartott. Lement 12 kiló! Éljen! Azóta visszajött 25. De nem baj. Majd lemegy!!!

A médiász rése

Évek óta a szállodai szférában dolgozom, mint mindenes. Csak nem az a tedd ide- tedd oda mindenes, hanem mint úszómester, masszőr, diszpécser, takarító, irodai asszisztens. Szép kis felelősség, főiskolai diplomával. Leagalább olyan munkám van, amit élvezek és változatos. Büszkén kijelenthetem, hogy több szállodában dolgoztam fiatal korom ellenére, mint ahányban megszálltam. Bár mindenkori kollégáim jó része is hasonló cipőben jár, csak ők nem ennyire derűsen fogják fel, inkább köpnek egyet, mondván, hogy ,,Mer a vendég megteheti. Az pénzes." Szóval ebben a blogban tanult és csökkentebb látószögű kollégáim világlátását fogom bemutatni, kifigurázni, mesélek a vendégekről, az ő cselekedeteikről és saját magamról, többek közt arról, hogy próbálok meg kiigazodni a nőkön és az általuk támasztott követelményrendszeren, úgy hogy közben mindehhez wellness arcot vágok.