Egy kb. 80 éves néni jött be a kabinba. Tudni kell róla, hogy 110 kiló vagyok és nem épp alacsony. Végigmér, elmosolyodik és ennyit mond:
-Fiatalember! Törjön össze!
(Hű, ez hirtelen jött. Még a nevét sem tudom. Inkább igyunk meg előtte valami édeset :-) !)
-Ez alatt mit tetszik érteni?
-Azt magára bízom.
Végül is beérte egy masszázzsal.
Kb. 120 kilós német hölgy. Vagy inkább valamilyen ismeretlen faj nősténye. Olyan szőrös volt, amilyet eddig gyáriban nem láttam. Hasrafeküdt, ahogy illik. Elkezdtem masszírozni, ,,lelkemben kis rőzsedalokkal". Remek napom volt. tudtam, hogy ezt semmivel nem lehet elrontani. D el lehet! A 20percesből úgy a fele ment le, amikor éreztem, hogy mocorog. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentősséget, amikorisnem valami hangot hallottam, ami egyre erősödött. Hát fingott. De nem úgy, ahogy a nők szoktak, hogy pukk, aztán csend. Neeem! Ez úgy fingott, ahogy a vonat fütyül. Kitartotta szépen és mintegy lezárásképp a végét, (pont az i-n) megnyomta, hogy egy lélegzetvételnyi se maradjon bent, nehogy az valami zavart okozzon a kis testében!!! Erre a masszőrsuliban nem tanítanak protokollt. Erre nincs leírt viselkedésforma. Mondja, hogy "gezundhejt", vagy mi? Improvizáltam, mert kezdtem magam úgy érezni, mint azok a szerencsétlenek annó a zuhanykabinban. Egy pillanat szünetet kértem. Kinyitottam a kabin ajtaját, vettem két mély levegőt és az ajtót résnyire nyitva hagyva, visszamentem. Az ezt követő 10 perc 2 órának tűnt. A masszázs végén kitártam sarkig az ajtót. A vendég a kezembe nyújtott 50Ft-ot (ezzel tudom, legközelebb mit fogok eltömni), és szemlesütve távozott. Én meg szellőzettem egész nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése