Egy emlékezetes randi

Nemcsak egy volt, de általában az összes randim ugyanúgy végződik egy ideje: ,,Én csak a barátod akarok lenni!"

Lehetséges válaszok:

-Bocs, nincs haverfelvétel. Tele a padlás!

-Szereted a Forma-1-et? Nem! Szereted a sört? Nem! Ennyi!

-Akkor szexelj egyedül!

A múlt heti elég gyászosra sikeredett. Mindent megtudtam az előző pasijairól, hogy melyik mikor, hogy szerette, hogy hogyan csalták meg, stb stb. Megpróbáltam olyan téma felé kanyarodni, amiben kompetens vagyok.

-Ismered Müller Pétert?

-Két filmjét láttam, de nem nagy szám. Miért?

-Hagyjuk. (Azóta sem tudom, milyen Péterre gondolt.)

Telt, múlt az idő, sétáltunk, ő beszélt, beszélt, beszélt.... Mindenről, ami nem érdekelt és én is beszéltem mindenről, ami nem érdekelte. Aztán a randi végén (bár ez a fogalom, hogy a randi vége, általában meghatározhatatlan, itt nem volt kétséges) közölte, hogy

-Mondanom kell valamit.

-Mondj.

-Tudod, rájöttem, hogy miért nem működtek eddig a párkapcsolataim.

-Ííííííígen...

-Tudod, én a lányokat szeretem.

-Na... Legalább van bennünk valami közös. :)

Azóta se hallottam felőle.