Életem során kicsit közelebb kerültem a szaunákhoz, mint az átlag nem ember. Nem nevezném magam szaunamesternek, de tudok egy-két dolgot. Az első élményem az volt, amikor nyitottam be és a második padon ott állt egy német nő (rajt volt a szerelem ruhája, csak nem volt kivasalva) a második fokon és vigyorogva lengette a levegőt. Végiggondoltam, hogy kell-e ez nekem, de belevágtam. Bent a ruhátlan szaunázás csodájáról beszélt és arról, hogy úgy érzi itt bent magát, mint az anyaméhben. Ezt ő úgy értette, hogy meleg van és biztonság. Én meg úgy, hogy kisbabapózban ülök, miközben minden oldalról nedvesség vesz körül és alig tudok mozdulni.
Igaz, amikor először voltam szaunábna, a dézsában található olajos vízzel, nem tudván, mire szolgál, bekentem magam tetőtől talpig. Fél perc mulva némi égető, csípős érzés lett rajtam úrrá, mit enyhítendő, egy ugrással a merülőben termettem. Na fent úszott az olaj a tetjén, úgyhogy menekülőre fogtam.
Lényeg a lényeg, szoktam én is néha csak úgy hobbiból ilyen sós-mézes varázslásokat a szaunában, ami korántsem veszélytelen. Én soha nem mondom az alap dolgokat, hogy nemiszevre, sebre, szembe a sót ne. Mindenkinek üzenem, aki hallja, adja át, KELL MONDANI!!! Egy német hölgy, félelmetes gyorsasággal betette a sót... oda és húzott rajt kettőt. 1...2...3...4...5...(dramatische sekunden) és a nő felugrott, de mint a gyerek, aki méhére ült, feltépte az ajtót, kirohant, be a zuhany alá. Mi hallgattunk, mint a sír, mígnem egy srác törte meg a csendet: -Lehet, hogy neki jó volt.
Hát később megkérdeztem a hölgytől, hogy érzi magát. Mondta jól, csak buta volt és nem gondolkodott. Erre mit lehet mondani. -Ugyan, ez bárkivel megeshet.
De nem csak az ilyen történések miatt mókás hely a szauna. Volt egy vendég, aki megkérdezte, hogy:
-Mennyi a meleg a szaunában? (láttam, hogy csak nyelvbotlás, gondoltam veszi a lapot)
-Hát ezt én nem tudom. Esetleg bemész, megkérded, én addig megvárlak...
-Mit?
-Hát, hogy mennyi bent a meleg.
-Baszki, hány fok van bent?
-Jaaa, az más. 95. (Itt már röhögtünk mindketten)
Vannak egyébként kevésbé vicces szituációk is, mint példáult Dunduska. Dunduska egy német fiatalember(35 körüli), akinek nem tudjuk a nevét, csak azt, hogy husos-hasas, 150(!) cm magas és olyan egyszerű a lelkivilága, mint egy zsebpeca. Szóval nem egy bonyolult jellem. Egyik este, záráskor járom végig a szaunákat és mit látok. Dundus bent ül egyedül a 95-be és épp ránt rá a kakasra. Na mondom, ebből poén nélkül nem jövök ki. Kimentem a pultba és szóltam a zárós kollégának, hogy bent felejtettem a dézsát a szaunába, ugyan, menjen már be érte. Elindult. Nyitja a tér ajtaját. 1...2...3...4...5 (dramatische sekunden). Jön ki a kolléga, halál nyugodtan, miközben én várom a hatást. Mielőltt megszólalnék, már elkezdi:
-Te, ez az idióta német törpe meg bent verte a faszát a szaunában.
-És mit mondtál neki?
-Te, megkértem, hogy ezt máshol folytassa, mert zárnék.
-És ő?
-Gondolhatod. Most ott duzzog, mert elrontottam a játékát a kis köcsögnek.
Problémamegoldásból ötös.
Egyszer jött egy vendég egy zavarbaejtően csinos hölggyel. Ismertem a srácot, picit irigyeltem is. Estefelé járt, alig voltak a fürdőben. Egyszercsak vágódik ki a szauna ajtaja, rohan ki egy német.
-Herr séf, herr séf (ugye németül ez annyit tesz, főnök úr. Nem voltam fönök, de a német megadja atiszteletet a kicsinek is. Erre mondta egy kevésbé tanult haverom, hogy ,,Bazmeg, pedig látta, hogy nem a konyhán dolgozom. Hülye német. Asziszi, mindenhol ott vagyok?")
Szóval -Herr séf, herr séf, ég a szauna!
-Rohanok be, füst, bűz, ami kell. Ott áll haverom, meg a lány. A német megáll, rámutat a srácra és összeszedve minden gestapo-s rokonának maradék arckifejezését, csak ennyit mondott.
-Herr Séf! Ő volt! Utasítsa ki!
-Köszönöm, májn herr, innéttől átveszem. Na, mi történt?
-Semmi.
-Bővebben?
-Hát, gondoltam csinálok egy kis illatot és ráöntöttem ezt a kályhára. (És mutat egy üveget. Natur szaunaolaj volt, ami ugye gyúlékony)
-Te állat, ez honnan jött.
-Hm... Zsigerből :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése