Tegnap a szomszéd cimborámmal nosztalgiáztunk egy kicsit. Felrémlett előttünk sok ifjúkori marhaság, amikről jobb, hogy drága szüleink nem értesültek. Így könnyebb nekik. Amit nem tudsz, nem fáj. Találtam otthon egy flakon 9 éves dezodort és ennek kapcsán mondtam haveromnak, hogy emlékszel a 2003-as nyárra. A legjobb nyár volt. Mindent azzal a dezodorral fújtunk. Úgy megmaradt az illata... De a fele még megvan. Igen. a TEREPJÁRÓT IS AZZAL FÚJTAD. - és kitört belőlünk a röhögés. Ez egy 9 évvel ezelőtti horgászkalandunk alkalmával történt. Mindketten friss jogsisak voltunk és szüleink annyira megbíztak bennünk, hogy hogy odaadták a terepjárót, hogy azzal menjünk el horgászni. 2.5-ös nissan navara. Bazi nagy, platós, 4x4-es kék terepjáró, csajozósráccsal, vonóhoroggal (amivel tolatáskor pár falat már elrendeztem). A plató tetjén (ez később lényeges lesz) ez zárható fedél volt. A platóra lehetett rátenni, oldalt üvegablakokkal, és a plató lefelé volt nyitható, ez a fedél felfelé. Sötétített üvegablakok voltak rajt. Na, bepakoltunk mindent, hogy induljon a horgásznap. Rekkenő meleg volt, 2003 nyara. Mindketten trikóban, kisgatyában és rajtam volt az azóta nyári védjegyemmé vált jujingsztetszon stílusú szalmakalapom, ami ápolt és eltakart. Na, kiértünk a tóhoz, lepakoltuk a cuccost, csaliztunk és indult a vadászat. A keménységmérő kiakadt volna mellettünk, úgy örültünk, hogy végre egyedül mehettünk horgászni. Ültünk, vártuk a kapást, amikor éreztem, hogy elindul belőlem egy kis szellő. Gondoltam, fingok egyet, hát tóparton vagyunk, a szél majd elviszi. Max a hangja riasztja el a halakat, de úgysincs kapás. El is kezdtem ereszteni, amikor éreztem, hogy ez a kis fing sógorostól jönne. "Basszus, ez hasmenés" - villant át az agyamon. Hát öszeszorítottam a lábam, wellnessarcot vágtam és elkezdtem gondolkodni. Mondom a haveromnak, mindjárt jövök, elmegyek csontiért. Itt van a dobozban. Neeeem, dehogy van, az rajt van a platón. Majd hozom.
-De hát itt van.
-Ne magyarázz, te pakoltál, vagy én?
-Én.
-Leszarom (szó szerint). Akkor hozok mást.
És elrohantam. Először az árokpartra gondoltam, de ott bárki jöhetett. Hovahovahovahova... És akkor bevillant. Hát beguggolok a platóra. Azt be lehet zárni, sötétített az üveg, nem látnak be, nem zavarnak. Hajrá. Kinyitottam. Pont volt bent egy nejlonszatyor. Ez lesz a budi. Beguggoltam, magamrazártam a rendszert (csak arra nem gondolta, hogy a japán mérnökök ezt nem arra tervezték, hogy valaki belűlről akarja bezárni, de erről később.) Na letöltam a gatyámat (a paltón kb 50 fok lehetett), izzadtam, mint a ló, de a szalmakalap rajtam volt, odafogtam a szatyrot és elkezdtem dolgozni. Vagy fél percig zsinorban jött, utána még percekig kisebb szakaszokban. Úgy éreztem magam, mint egy Birkenaui fogoly az utolsó percben, de tudtam, hogy rövidesen szabadulok. Végre éreztem, hogy vége. Lenéztem és akkor láttam meg..... Az egész platót elborította valami barna cucc. Ez mi???? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ És akkor vettem észre, hogy az én szatyromnak NEM VOLT ALJA!!!!! Minden a kocsiba ment. Jó. Felfogtam. Kész. Ez van, erre kell reagálni. Törölni kéne. Basszus, mivel. Elkezdtem keresgélni és megtaláltam az ország autóstérképét. Remek. Másfajta papír nincs is, ami kevésbé lenne törlésre alkalmas, mint egy spiráltérkép lapjai, de nembaj. Ez van. Kitéptem 4 lapot (talán nemtűnik fel. Úgysem sűrűn járok a Mátrában.). Összegyűrtem a lapokat, hogy legyen némi felfogóképességük és nagynehezen kitöröltem. Ez is megvolt. Na menjünk ki és dolgozzuk ki a módszert. Hogy menjünk ki. Nem nyílik. Csak kívülről. Itt egy szó villant át az agyamon: akurvafaszba. Jó. Hívjunk segítséget. Itt a mobilom. Felhívom a havert. Ő köszönés nélkül beleordít:
-Kapásod volt baszki. Csak egy botra van engedélyem (az sem ide szól).
-Nagyon örülök. Akkor most hagyd a francba a botokat, állj fel és gyere ide a kocsihoz.
-Dehogy hagyom. Most kapnak a halak. (akkor még véresen komolyan vettük és biztosak voltunk benne, ha csak megpisszenünk, már el is riasztjuk a halakat és vége a napnak.)
-Én kapok mindjárt idegbajt, gyere már.
-Miért, mi van?
-Ne kérdezgess, gyere már!!!!!
Amikor megláttam, elkezdtem dörömbölni. Kinyitotta az ajtót és kiáradt a szarszag. Leírom a képet. Egy enyhén túlsúlyos, szétizzadt ember a gatyarohasztó melegben, 3 hórgászbot, egy szétmarcangolt térkép, egy összeszart plató és egy barna nejlonszatyor. Ja, meg a váltás ruha.
-Beavatsz engem is?
-Mibe?
-Ami történt.
-Nem elég egyértelmű?
-Végül is de. Gyere, segítek. és kihúzott.
-Na, akkor gondolkodjunk.
-Ezen nincs mit gondolkodni. Hozok egy vödör vizet, te addig pakolj ki.
-Miért én?
-Mert nehogy már én cipeljem a Te szarodat.
(ez pár évvel később is elhangzott, csak akkor a defektes biciklimre mondta)
Na, elkezdtem kirámolni. Egy szerencsénk volt. Egy hete beleömlött 4 liter(!) gulyás (igen, az én hibámból, de senki nemszólt, hogy ilyen kanyar jön). Ragadt az egész, úgyhogy leterítettem nejlonnal platót. Óvatosan kipakoltam mindent és a szaros nejlont, ami már gőzölgött a melegtől, nagynehezen egybe kivettem és belevágtam az árokba, konténer híján. Rá a térképet. Gözben néztem az eget, hogy jön-e a Bolygó Kapitánya szétrúgni a seggem, de nem. Kimostuk a platót, elköszöntünk a maradék gulyástól és miután kiszáradt minden, visszapakoltunk, de a ruha bevette a szagot. Mi lgyen.
-Figyelj, van nálam spré (sziszegős szappan). Befújjuk.
-Mit?
-Mindent.
És egy negyed flakon dezodort benyeltek a ruhák, a felszerelés, minden.
-Azért... a halakat majd ne ide tegyünk.
-Szívemből szóltál. És ha lehet, ez mai nap maradjon köztünk.
Végül nem fogtunk semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése