Bükfürdő Gyógy és Élményentrum

Amikor elkezdtem blogolni, annyi kitételt tettem magamnak, hogy csak azoknak a hoteleknek és fürdőknek a nevét nem említem, melyikben dolgozom, viszont az általam meglátogatottakét igen, de csak akkor, ha nem a negatívumokat emelem ki, hanem a pozitív tapasztalatokat. Hát íme egy: Bükfürdő Gyógy és Wellness centrum
Meg kell hagyni, nincs közel a lakóhelyemhez. Úgy is mondhatnám, hogy iszonyú messze van. Egy régi barátomat látogattam meg azon a tájon és kíváncsiságból mentem be, mert annyiszor hallottam már róla. Már a bejutás sem volt egyszerű. Odamentem egy főbejáratnak tűnő tárgyhoz. "Zárva. Kassz jobbra." Nagynehezen megtalálom. Belépek. Egy termetes táblán ki volt téve minden felesleges papír kezelésekről, hirdetésekről, jó, hogy a buszmenetrendet nem onnan kellett leolvasni, csak épp az aktuális árlista nem volt ott. Semmi gond, ezért van a szám. A pénztárosnő kedvesen és érthetően elmagyarázta a kombijegyeket, úgy, hogy még visszakérdeznem sem kellett, ami nálam nagy szó, mert az örökös érdeklődéssel a sírba tudok vinni mindenkit. Jegy megvan, indulnék be. De merre. A bejárat nem itt van. Ki kell menni az épületből, elmenni balra és ott lesz. Ez ám a wellness központ. Egy füst alatt megvan a Kneipp-kúra (HIDEG-MELEG-HIDEG-MELEG), a sport, mert amire megtsalálom a bejáratot, leizzadok 5 kilót és az önmegtartóztatási próba, mert a bejárathoz egy török nagybazáton keresztül keresztül vezet az út. Táskák és kabátok végeláthatatlan sora, amik között, mint a szőlőben megbúvó borosgazdák, diszkréten cigarettázó, "Kabátok közt"-ön felnevelkedett hölgyek kínálják portékájukat. A cél adott. Elérni a bejáratot. Felsejlik bennem egy filmcím. "A hosszútávfutó magányossága". Hol a bejárat? Előre, jobbra, előre. Megvan. Kedves emberek fogadnak, útbaigazítanak. Levetkőzöm és irány az élményfürdő. Péntek van. Az én napom. Üres minden, ember alig. Az élményfürdő kellemes, kikapcsolódásra kiválóan alkalmas. Néhány apró esztétikai hibától eltekintve megéri az árát. Úgysem amiatt jöttem. Gondoltam kipróbálom a pezsgőmedencét, amiből kilátás nyílik az egész fürdőtérre. A pezsgőmedencéről elmondhatni, hogy hirtelen mélyül. Konkrétan nincs bevezető lépcső, hanem egy mozdulattal derékig, még egyel vállig éra víz. Hol itt a fokozatosság elve? Ha támadás éri Büfürdőt, ez a medence kiválóan alkalmas lenne tankcspadának. Szerintem én vagyok az egyetlen, aki azért megy egy ilyen medencébe, hogy nyugodtan üljön a vízben. Ezek az alúlról jövő buborékok a csomag tájékán nem nyújtanak túl kellemes érzést, de ez már csak a saját hülyeségem. Jó, meg is elégeltem és a szaunák felé. Ez tőlem 10ből 11 pontot kap. Délután 3tól este kilencig ki sem mozdultam a szaunatérből ami nálam még nem fordult elő. A fürdőtől elszeparált terület, kis átmenőforgalommal. Nincsenek rohangáló, ajtóvagdosó fürdőruhások, hanem olyan emberek, akik fizetnek azért, hogy lélvezzék ennek az egységnek minden előnyét. És ez nagyon jól van így. Így ki vannak szűrve a "beülökötpercre" vendégek. A fotocellás ajtón túl egy kedves, fiata hölgy fogad. Elmondja a helyi illemszabályokat, szokásokat és legnagyobb örömömre azt is hozzáteszi, hogy természetesen a medencéket is fürdőruha nélkül lehet csak használni. Hála istennek, országunk is kezd kitörni abból a prűd világnézetből, hogy "nemmegyekbeundorító". Végre kezdik felfogni ennek a dolognak a lényegét. Nekem a szauna rengeteget segített abban, hogy el tudjam fogadni saját magam, mert soha nem voltam megelégedve a testemmel, de láttam, hogy a szaunákban senki nem ezzel foglalkozik. Mindenki ruha nélkül ül a medencébe, ruha nélkül szaunázik (persze azért takarva az intím régiót) és senki nem a másikkal foglalkozik. Akinek ez nem tetszik, az ne jöjjön be. Nincs annál rosszabb, mint mikor egy ilyen vendég "a kispadról kiabál be", hogy ez illetlenség. Nem az. És nem is nudizmus. Ez egy ilyen kultúra és mondhatom, ennek a gyógyfürdőnek a szaunarészlege minden igényt kielégít. Beültem a gőzbe egy csokis szeánszra. Látszólag összeszokott társaság volt, mert nagyon adták egymásnak a labdákat. A gőz veszélyes, mert nem látod a másikat és a nagy gólyózáporban nem tudni épp ki talál el, de ez még izgalmasabbá teszi. Ez a szeánsz valahogy így nézhetett ki: beültünk (mindenki kapott egy kis alávalót, amire ülni lehet, ami külön szimpatikus dolog volt) és vártuk a csodát. Az ajtóban megjelent egy termetes sziluett. Csaba, a szaunamester nem először csinálta ezt. Ismerte a vendégek igényeit és azt, hogy m,eddig lehet élményfokozásban elmenni. Kapott mindenki csokoládét, amivel két srác fura dolgokat művelt a gőz óvó takarásában (kend már be a hátam mókuska), de remélem ez csak a hülyeség része volt. Remélem... Volt egy külső szauna, egy udvaron kellett átmenni, mely közepén egy melegvizű medence volt. És az is fürdőruha nélkülni. Szóval meg kell hagyni, nagyon pozitív élményekkel gazdagodtam. Van egy jó éttermük is. Bár nem fogyasztottam semmit, nagyon igényes és jókinéző. Jövő héten lesz ott egy verseny is. Szauna szeánsz Oscar. Sehova nem volt kiírva, csak mondták. Megnéztem a neten, hát, érdekes dolognak ígérkezik. Szóval összegzésképp az általam bejárt területeken csak pozitív tapasztalatokat gyűjtöttem. A csúszdákról is gyűjtöttem volna, ha hajlandó lennék felmenni egyre is, de nincs az az Isten! Összesslglben én 10/8 pontot kap a létesítmény a bonyolult bejutásért (bár ez is csak télen van így) és a vízköves mozaikfelületekért a fürdőtérben, ami esztétikailag hagy némi kívánnivalót maga után. A termál részben nem voltam. A szaunatér 10/10. A dolgozók viselkedése, hozzáállása, modora kifogástalan, a tisztaságra maximálisan odafigyelnek és ügyelnek arra, hogy a vendégeket folyamatosan szórakoztassák valamivel. Itt a élmény szaunázni!!!